Akik lenyesték a saját szárnyaikat...
mindig a földre akarják rántani azokat... akiké az égbolt.
Léria Dipán
Játszik a fény
Játszik a fény az ágakon…
s míg magamat ringatom egy gondolat ölén, elém hoz a képzelet.
Jó reggelt!
és én nem tudom hogy vándor út lesz, vagy csak egy rövid túra.
Játszik a fény az ágakon…
és én mégis az álmaimat látom, melyek ide varázsolnak…
és amik hol sietnek, hol elbotolnak,
de mindig hozzád érnek.
Játszik a fény az ágon… és játszik velem az élet.
Léria Dipán
