Tenyeredben

Tenyeredben a lelkem...

megbújok benned... mégsem mint rabmadár,

hanem mint szállni vágyó sólyom, aki a szirtek tetején jár,

de vágyik arra hogy visszataláljon a fagyos télben,

hogy otthon legyen valaki rejtekében.

Nem látja senki más fázva remegni a sólymot,

csak ki magához öleli, mikor az elhagyja a hegyormot.

Nem néz az senki más szemébe,

csak azéba, akinek ilyenkor rászáll a kezére.

Léria Dipán