Megfogom a kezed

Megfogom a kezed az éteren keresztül,

bár az ember a spirális világba sokszor beleszédül,

én elérlek mégis.

Nem tudom hogyan csináljuk,

de ránk ragyog az esőfelhőn keresztül a fény is,

és újra, és újra hozzánk simul a gondolat…

hogy senki nem vagyok, és senki nem vagy,

ha megtalálni nem tud minket a tudat.

Léria Dipán