A tegnap már elmúlt. A ma lépett a helyére. Őt kell feldíszíteni.
Léria Dipán
Tavasz
Éppen csak kikukucskált a felhő mögül, és máris magára húzta őket.
Úgy gondolta, kicsit hidegben tartja még a földön élőket.
Nem mintha baja lenne velük, nem mintha bántani akarná őket,
Aztán egyszer... mikor csodálatos madárdalra ébred majd
a reggel, nem rejti ő sem a sugarát,.. világít, melegít, ezerrel
Emberről növényről lekerül a kabát, és kibontja minden élőlény magát.
Kacagva jár erre a tavasz... szerteszét szórja sugarát.
Léria Dipán
