Szárnyalok

Szárnyalok a föld felett, az ég közelében.

Fura… de közben rád gondolok éppen.

Talán… mert éppen úgy vagyunk mint a nap és a csillagok,

Te vagy valahol, és én az vagyok, aki beragyog.

Vagy…

talán nem is jó ez a látszat,

a virág vagy, ami a lágy szellőben játszhat,

én pedig a rovar, ami körbe lenglek,

de nincs jövőd, ha egyszer elfeledlek.

Léria Dipán