Soha nem mások szavai húznak le a mélybe... hanem az, ahogyan te reagálsz rájuk.
Léria Dipán
Képzelet
Mennyire szeretem az álmaimat, amik hozzád űznek.
Amik elérnek, és amiktől félek, hogy többé fel sem tűnnek.
Néha úgy érzem,hogy vége... messze vitt már az élet,
Aztán itt vagy csendben... és mosolyogsz újra bennem,
Én visszamosolygok rád... szeretlek... önnön életemben.
Hogy itt voltál-e, nem kérdezem, csak tudomásul veszem,
hogy együtt élünk hárman... te... én... és a képzeletem.
Léria Dipán
