Mindenkinek a saját gondolata jelenti a poklot... de a mennyországot is.
Léria Dipán
A fényed világít meg engem,
és én hagyom, hogy a lángod körbe öleljen.
Futva ér hozzám lángnyelved,
hol megáll… hol megremeg,
majd egy pillanat alatt újra átöleli a testemet.
Te világítasz, és én izzok mindent felül múlva,
s ha véget ér tüzünk, együtt halunk a hamunkba.
Léria Dipán
