Az élete útját mindenki a saját erejéhez mérten teszi meg. Csak ő tudja mekkora erőfeszítésébe kerül.
Léria Dipán
Az idő
Lassan csoszog az idő a papucsában,
levetette régen a cipőjét, melyben mindig formásan állt a lába.
A gyönyörű láb, melyet megcsodáltak annyian,
Hogy tudott sietni, hogy tudott táncolni az élet…
most pedig csak csoszogó lépteit nézed.
Vagy nem is nézed… csak hallod lassú nehézkes járását,
de nem figyelsz, nem akarod észrevenni az idő múlását.
Felállsz a fotelból, és az ajtó felé lépkedsz,
nem akarod hallani többé a csoszogó léptet.
Szélesre tárod az ajtód. akarod látod a világot,
azt ami meg akarja mutatni neked, amit tegnap óta látott.
Akarja hogy lépj ki a fényre,
akarja hogy tudd, a csoszogás nem más, min lassú léptek képe.
Csak lassabban kell, de kell mindent tenni,
élni kell az életet, nem pedig feledni.
Léria Dipán
