Bízzál magadban! Jobban mint másban!
Léria Dipán
Távozó
Az éj csendje elrejti a nappal zaját,
s mielőtt a hajnal újra ontaná sugarát,
belecsempészi a világ nyugalmát a mába.
Talán az ember még egy-két dolgot latolgat...
aztán... egyszer csak átadja magát a mának.
Árnyéka tűnik csak fel a tegnap fájdalmának,
és lassan fénye lesz a mában a boldogságnak.
Látod amint pille zöld ruhái újra nőnek a fáknak,
a madarak megint szerelmes dalaikkal járnak,
és tudod... hogy valahol majd rád is várnak.
Elengeded a görcsösen tartogatott tegnapot.
Menjen ha elment... menjen... ha elhagyott.
Léria Dipán
