A múltat mindig belepi a por. Nem kell lefújni állandóan róla.
Léria Dipán
Ősz
Ecsetet fogott a kezébe,
és össze-vissza pamacsolt mindent a természet.
Tett pirosat és sárgát, és néhol zölden hagyta a festővásznát.
és háttérnek halványkékre festette a fák mögött a szép eget...
majd a maradék festékből a földre levélszőnyeget pergetett.
Léria Dipán
