Nem mindig az él tiszta lélekkel, aki imádkozik.
Léria Dipán
A gyertya fénye
fényt bocsájt a kisszobára.
Nagyanyóka szépen csendben,
ül a fényben elmerengve.
Nézi a gyertyának pislákoló fényét,
és egy szép gondolat járja át egész lényét.
Készülődik a karácsonyra,
unokáit veszi sorba.
Boldog mosoly jelenik meg ajkán...
hazajönnek mindig karácsony táján.
Együtt gyújtják meg a negyedik gyertyát,
a gyerekek megtanulják,
régen az emberek ezt hogyan csinálták.
Nem baj, hogy eljárt a múlt felett az idő órája,
hiszen emlékként megmaradt belőle
minden megélt csodája.
Ugyanúgy, mint az eljövendő karácsony is...
valahol elrejtve... s ha az ideje itt lesz...
az emlékek tarsolyából elő lesz szedve. Léria Dipán
