A világ mindig feléd nyújtja kincseit, és rág bízza, mit látsz benne szépnek.
Léria Dipán
Mint a nyári zápor
Lenge szellő a most fényre lépett kis levelekkel játszik,
de őkelme zápor úr, már valahol a közelben tanyázik.
Még csak figyeli a szellő táncát,
de már kész arra, hogy megtörje románcát.
és amit fény borított, arra most erős szelet kavargatott.
Csinált égzengést, és hatalmas lármát,
hogy a vetés a földben, ne alussza tovább álmát.
Ébredjen! Dugja ki fejét valamennyi a földből,
erősödjön mind, és jó nagyokra nőjön.
Léria Dipán
