Az igazán nehéz keresztet nem önmagáért, hanem másokért cipeli az ember.                                                                                                            Léria Dipán

Húsvét

Igazán nagy keresztjét cipeli az ember,

és néha közdelemben van magával, és Istennel.

Szeretne, talán merne is égre kiáltani,

de mi végre? Senkit nem akar bántani.

Cipeli… húzza, vonja mint élete átkát,

és nem érti, más miért látja csak az ég szivárványát.

Mondhatja bárki, hogy Isten fia is így tett,

neki nehéz az élet,

és teljesen mindegy hogy más mit tett.

Aztán egy idő után… az égre néz bután…

majd lehajtja a fejét.

Elvesztette minden erejét.

Csupán egy maradt… a remény fenn az égben,

talán csak káprázat…

nincs Isten, a tudósok bebizonyították régen.

Valami mégis van! Valaminek lenni kell!

Érzi a lelkében hogy ott van! Hogy most is rá figyel.

Felveszi a sorsát, és tovább indul csendben,

a lelkében ott van az Isten… érzi minden ember.                   Léria Dipán