A lélek mindig abba a fájdalomba szokott beletörni, amit nem lát a külvilág.
Léria Dipán
Az éden pora
Amikor szemedre hullik az éden pora,
és az élet a kincsét mind neked adja oda,
megtanulsz a szíveddel látni.
és amit ad, azt mindent bezárni.
Elrejtesz belőle valahova mélyen,
hogyha már kevés lenne, akkor is éljen,
és hogy nem marad... attól ne kelljen soha félned.
Amit mélyen elrejtesz, abból mindig marad.
Nem viszi el az idő, nem veheti el a harag,
mert benned gyökeret eresztett.
Szárat, tövist, és levelet növesztett... virágot nevelt.
Ez a te virágod.
Az, aminek szirmát le sohasem vágod...
félted, és nem bántod.
Benned él... és ha hervadni fog egyszer...
te vele együtt hervadsz el.
Léria Dipán
