... és amit a végén elviszel magaddal, az lesz a saját fényed.
Léria Dipán
Utadra bocsájtalak
Utadra bocsájtalak. Mint fátyolfelhőt az égi szelek...
és a földre esnek.
Nem akarom hogy eltörjenek... még mindig szeretlek.
Szeretném látni múltunkat a lassan forgó szélben...
talán látszani fog még a fényünk a lenyugvó égben,
és benne lesz a napban... vagy egy pirkadatban,
mielőtt végleg sötétségbe borul,
és a fényünkre az alkony ráhull.
Léria Dipán
