Az embert néha kézen fogja a szerencse. Leginkább akkor, amikor már nem is számít rá.
Léria Dipán
Kellesz nekem
Kellesz nekem.
Akkor is ha nem mutatom.
Ha a büszkeségem magasabbra hág mint a tudatom,
Feledni szeretnélek, és a sorsot sokszor meg is kérem,
de mindig térdre hullok
és magam ellen kezd verni a szívem.
Hangos ütemmel adja tudtomra hogy még mindig szeret,
és bármerre visz el a tudatom,
az érzelem újra közel hoz az utamon.
És milyen csodálatos lesz újra ez az út.
Tele van ismét fénnyel és virággal,
olyannal ami fel tudja venni a versenyt a világgal.
Vagy nem is akar versenyezni véle,
mert a világnak akkor ezerszer jobban ragyogni kéne.
Léria Dipán
