Más az egyedüllét, és más a magány. A legmagányosabb az, akihez az emberek szeretete nem tud odaérni.
Léria Dipán
A vágy álma
Várlak...
egy pillanatnyi rejtéllyel ölében, mellém telepszik az esete.
Együtt várunk.
sötét ruháját felvette.
Nem szereti a fényt. Soha nem is szerette.
A kíváncsiság most mellém hozta... vajon eljössz?
Kérdését a holddal is megosztotta.
Egy árva pók fut még tétován, és hálójába szövi
az éj rovarát.
Várakozunk négyen... néha egy-egy szúnyog ide téved...
Látni szeretné a férfit... akitől ölelést kérek.
Léria Dipán.
