Minden tarka pillangóról egyszer lekerül a fátyol.
A végén
Szállnak a napok, múlik az élet...hogy miért azt kapod
amit éppen kapsz... sokszor magad sem érted.
Adsz, és egyre csak adsz, viszonzást alig várva,
Mikor már sok volt... és többet nem akarsz adni,
mindig lesz amitől úgy érzed, kell még jónak maradni.
Érzelmeid földet érnek, rájössz, hogy egyedül maradtál,
pedig semmit nem kértél... és mindent mindig oda adtál.
Léria Dipán
