Szavaid

Szeretném hallani újra a szavaidat,

amiket még mindig visszahoz a gondolat,

pedig régen elvitte az idő.

Mondják… minden régiből valami új kinő,

mégsem tudok hinni benne.

Milyen furcsa néha az emberi elme.

Táncol önmaga körül, és bódul saját sötétjében,

mint szárnyatlan pillangó, a tél jegében.

                                                                           Felhőket fodroz a szél.                                                                                   Léria Dipán