Akit szeret az ember, az akaratlanul is átformálja őt.
Léria Dipán
Búcsú
Emléket zár magába az őszi falevél,
melynek jégcsepp ül a végén.
Mint búcsú nélküli szerelem,
mely valakiben él még,
ő is ott maradt valahol.
Tél honol a feledés szánján,
pergeti havait az árvaság láttán.
