Nincsen az életnek olyan sötét és mély pontja...

                                                      ahol a remény fénye ne csillanna fel.                                                                Léria Dipán

Látom magam

Látom magam benned, és látlak magamban.

Mint az álmot a napfénynél elsuhanva...

az agyban és a szívben mégis ottmaradva.

Ott maradsz.

Hiába tűnik messze az éj, amit megalkotott tovább él,

és nem viszi el a szél.

Hiányzol.

Hiányzik belőlem a szavad selymessége,

mely szebben simogat, mint a legfinomabb selyem.

Hiányzol, hogyha nem érezhetem.

Csak távolodó álom minden más, amit megfest a képzelet.

                                                                    Ami számít... csak veled lehet.                                                                   Léria Dipán