Anya, aki soha nem mondja neked el.
Én neked adtam az ébrenlétem, hogy álmokat szőhess belőle,
hogy minden amire vágysz, soha ne menjen veszendőbe.
Neked adtam a pillanatot, amiben a boldogságod éledt,
és amiben a semmiből felemeltelek téged.
Neked adtam mindent, ami bennem szép volt,
amiről más nem tudott, csak a bíborszínű égbolt.
Ó adta kölcsön, minden szépségét a mádnak,
elég volt hozzá fénye egy pici sugárnak.
S amikor minden elvégeztetett csendben,
itt maradtam én… egyedül… az ember.
Léria Dipán
