A fenyőfa karácsonya
Felöltözött karácsonyra szépen...
hogy lássák a csillagok az égen.
Nem akart magára sokat rárakni...
hiszen nem kívülre kell az ékszert aggatni.
Aki díszíteni akar... az díszítsen belülre...
mert belül van az... ami megmarad örökre.
Kint csak csillog mindennek a fénye...
de ami bent van.. annak van igazi értéke.
És ahogy így állt... megvilágította a hold,
megvilágították mind az apró csillagok...
és kint is fénylett... amit bentre elrakott.
Minden fénylett... ami máskor csak bent ragyogott.
Léria Dipán
December 24
Oda ért… lassan ereszkedett térdre…
milyen pici gyermek…
fénye mégis felkerült az égre.
Három volt a bölcs, és mindegyik érezte…
ez a gyermek… ez a fény… ez az este…
meghatározza az emberiség jövőjét évezredekre.
Léria Dipán
A fenyőfa karácsonya
Felöltözött karácsonyra szépen...
hogy lássák a csillagok az égen.
Nem akart magára sokat rárakni...
hiszen nem kívülre kell az ékszert aggatni.
Aki díszíteni akar... az díszítsen belülre...
mert belül van az... ami megmarad örökre.
Kint csak csillog mindennek a fénye...
de ami bent van… annak van igazi értéke.
És ahogy így állt... megvilágította a hold,
megvilágították mind az apró csillagok...
és kint is fénylett... amit bentre elrakott.
Minden fénylett... ami máskor csak bent ragyog.
Léria Dipán
A magányosok karácsonya
Neked fénylik egy karácsonyfa...csillogó ma minden ága...
egyedül van messzi tájon... ha valaki kéri, arra várjon.
Csak a magányosok látják. Másnak nem akarja mutatni a báját.
Ne lássa aki örül... ahogy sok ember szemében a könny összegyűl.
Összegyűl, és alágördül lassan... mert kell egy gondolat...
ami most is ott van. Ott van... és alágörgeti a könnyet...
pedig tudja... könny nélkül élni sokkal könnyebb.
Ezért öltözött ma díszbe a magányos fenyő...
hogy minden magányos szív, aki ma erre jön...csodálja a fényét...
és megértse azt... hogy a magány is lehet szép.
Mutathatod magad a világnak... és majd köréd gyűlnek hidd el...
mindazok, akik a te fényedre vágynak.
Csak aki megbújik a sötétben... az marad árván...
mindenki másra vár valaki... a szeretet határán.
Léria Dipán
Karácsony
Száll a hópehely, kavarog a szélben,
mintha angyalok zenéje lenne a karácsonyi éjben.
Olyan szelíden és halkan hallatszik,
amitől a háborgó szív lassan megnyugszik.
Karácsony este... karácsonyi álom,
béke ül ma minden szerény házon.
Közelebb kerül egymáshoz a test és a lélek,
az ölelések ma egymásba érnek.
Karácsonyéj csendes megnyugvása
hozzon békességet az egész világra.
Léria Dipán
Szerelem karácsonykor
Karácsony van. Én feldíszítem a
szívem, hogy várhasson Téged.
De hát úgyis mindig ünneplőben
van... amikor Rád gondolok.
Nem akarok ráaggatni semmit.
Talán nem látnád, hogy érted dobog.
Léria Dipán
Tudod... szeretni nem csak annyit jelent...
amennyit érzel.
Oda is kell tudni adni annak, akinek szól...
Mert ez, az ö ajándéka tőled...
és semmit nem ér az az ajándék,
ami nem tud kinőni belőled.
Léria Dipán
