A remény... sokszor legyőzi a józan észt.

Léria Dipán

A társ

Néha... mindenki belecsimpaszkodik valakibe, 
mert szüksége van neki is egy olyan emberre, 
akiben az élet számára egy érzelmet rejtett el.
Az ő érzelmeit. 
Amiből erőt merít, és nem fél már a holnaptól.
Attól, amiben mindig csak a kétségbeesés honol, 
ami földhöz vágja cudarul, mégis tűri hangtalanul,
mert egy másik emberben benne rejlik már az énje.
Mindent tud, és mindenre felel, panaszt soha nem emel, 
mert akivel énje egy, annak pont így megfelel.
Mint ahogyan neked is megfelel az ő álma...
amit más elől rejt az élet homálya, ami csak előtted fénylik.
Fénylik... és veled együtt ér fel minden nap az égig.
Léria Dipán