Azt az embert akit tisztelünk... beengedjük az életünkbe is.

Léria Dipán

Reggel

Tűnődik a hajnal... még nem ébredt fel a reggel.
Furcsa színeket alkot... játszik a fellegekkel.
Pici gyöngyeit árulja feléjük nevetve a fűszál,
megmutatja milyen a ruhája, ha a harmat rászáll.
A bíbornak tetszik a ruha, megfesti csillogóra.
A szél ágakat hajlítva járja az ébredezés táncát, 
messze űzve vele az éjjel itt maradott báját.
Még maradna... egy kicsit álmodna lustán a világ,
de a ma már elkezdte kibontani csillogó ruháját.
A köntöséből lassan kipereg, és elsuhan az éj...
beköltözik helyette egy új nap... egy új remény.

Léria Dipán