Nem az számít hogy honnan indultál, hanem az... hogy az utad során hova érkezel.

Léria Dipán

Emlékbe kötve

Kendőjét felemelte.
S míg lobogtatta a szél a levegőben,
fiát látta elmenőben.
Őt... ki még tegnap volt gyermek,
s ahogy a gólyák az évekkel mennek,
az évek a gyermekekből embert neveltek.
Embert... kinek karján megjelent az új élet,
abból a piciből is legény lett...
és elküldték a ballagási képet.
Csak itt a régi ház körül ment lassan az élet,
időről-időre le kellett törölni a falon lógó képet,
melyen sokszor nem a por, hanem a könny fénylett.
Így múlt el, amiért az ember emberré lett.
Az autó után még a távolságba révedt,
majd bement a házba,
kendőbe tette, és bekötötte a többi közé
ezt a szép emléket.

Léria Dipán