Csak az az egyetlen pillanat az élet, amire az utolsó pillanatban emlékezni fogsz.

Léria Dipán

Felöltözve meztelenül

Itt állok mindig talpig felöltözve előtted, mégis meztelenül. 
Mint amikor a fában az idő múlásával az évgyűrűje megül.
Sokan csak a lombját látják, és hiszik ismerik a fát magát.
Pedig semmi mást nem látnak, mint változó lombkoronát.
Az ismer aki tudja hogy belül ki vagy, ahol fáj ha bántanak, 
aki tudja ha szíven érintenek a szavak. Ő vagy te magad.
Az összes többi csak ruha rajtad, mint fán a táncoló levél, 
ami helyett új sarjad... mindig más lesz, ha elmúlik a tél..
Azé minden ember, aki felöltözve is tudja meztelenül látni, 
az tudja csak eldönteni hogy elhagyja, vagy mellé fog állni.
Léria Dipán