Az az igazán mély seb, amit másokon akarsz ütni, és téged talál el. Léria Dipán Kavicsaink Ha egyszer nem szavakkal kellene az érzelmet kifejezni, hanem csak egy kavicsot kellene annak a kezébe beletenni, akinek az érzelem szól... hang nélkül értenénk meg egymást. Feketét annak adnál, akire…

Az a jó gondolat, ami képes szárnyra kelni, és másoknak is szárnyakat adni. Léria Dipán Feldobott gondolat   Amikor az élet feldob egy gondolatot és te éppen alatta állsz, lehetőséget kapsz hogy dönts... mit csinálsz? Elfuthatsz, vagy elűzheted messze,  de két kézzel szokta megfogni az,…

Minél tovább lépkedsz mások nyomában, annál kevesebb leszel. Léria Dipán Bízzál Béna múlt ballag az úton, támaszkodik a botjára,  Milyen sokat ért egyszer, és hogy letűnt az órája. Amibe ma beletörsz, és amiért odaadnád mindened... hidd el lesz idő, hogy már semmit nem jelent, és az fog sokat…

A szivárvány nem más mint az a jelenség, amikor az erős fény megtörik a gyenge párán. Léria Dipán Távozó Az éj csendje elrejti a nappal zaját,  s mielőtt a hajnal újra ontaná sugarát,  belecsempészi a világ nyugalmát a mába. Milyen szánalmas kis emlék lett a tegnap. Talán az ember még egy-két…

Az ember egy olyan furcsán megalkotott szerzet, aminek 90%-a nem a jelenben él, hanem mindig egy másik jelenről álmodik. Léria Dipán Időbe telik Milyen sok időbe telik mire az ember beismeri hogy gyáva.... hogy nem mer szembenézni a világgal, ezért kifogásokat gyárt garmadára. A kifogásokat…

A legnehezebb kolonc mindig az, amit mások akasztanak az ember nyakába. Léria Dipán A múlt Kezébe veszi vándorbotját a múlt,  és egy pillanatra visszatér a jelenbe.  Rád néz, és belekacag a szemedbe.  Hiszi, hogy összekuszálhat még mindent...  de te vagy aki eldöntöd, maradhat-e itt bent.…

A természet azért szép, mert mindennap kínál magából valami csodát anélkül, hogy ellenszolgáltatást várna érte. Léria Dipán    Tó fölött   Felhő ágyazott meg magának a tó vizén, és ágyába fektette a holdat. Hívta gyönyörű ágyába a csillagokat, de ők féltették fényüket, és nemet…