Fantázia

Amikor beleburkolózol saját kis ködödbe
és nem látsz ki onnan,
hirtelen melléd telepszik a fantázia.
Először csak kémlel,
majd tekinteted találkozik tekintetével...
de még nem ér el teljesen az ábrándok erejével.
Csak mikor megszoktad... igénnyel akkor lép fel.
Eszedbe sem jut, hogy elkergesd,
hiszen amit ígér, szíved azért repdes.
Már álmaid uralnak...
táncodhoz dallamot, fantáziádból húzatnak.
Aztán tűnik a köd... vele együtt az álmod,
de mindig álmodni vágysz...
és az álmot sokszor visszafantáziálod.
Léria Dipán