Karjaidban

Amikor hozzád bújok, megszűnik ártani a világ.

Fényre fordítják leveleiket a fák,

és zenét komponál az ágak között a szél.

A ki nem mondott szó beszél,

és védőn borul rám egy kimondatlan érzés,

hogy az élet egyetlen pillanatnyi létezés,

amit szerelemmel valaki karjaiban töltesz.

Nem számít hogy ki ő, hogy szegény vagy hős lesz,

az ölelése számít, melytől minden más lesz.

Amitől itt marad benned egy érdekes szikra,

melyet nincs olyan erő, ami felülírhatna.

Léria Dipán