Várd ki mindig a pillanatot.

Ugyanúgy, mint a rózsa a szirmainak a nyílását.

Tönkre menne ha előbb kényszerítenéd nyílásra,

mint ahogyan ő nyílni szeretne.

Léria Dipán

Erő

Legédesebb íze a víznek,

legszikrázóbb íve a fénynek

alkotva kél útra...

nem tétovázva, hogy erejéből mennyire futja.

Nem fél attól, hogy élete tán kurta,

és attól sem, mi lenne, ha elbukna.

Nem bukik el soha. Ugyanúgy, mint az ember.

Csupán utat változtat, és elindul újra,

az előzőnél sebesebben.

Halad tovább, bármi is állja útját...

csak a gyenge porlad,

őt a szelek is tovább fújják.

 Léria Dipán