Kor

Elfut az idő, de nem múlik el a pillanat,

amiben a lelked fiatalon itt maradt.

Nem érted mi ez a furcsa zsongás az életedben,

csak azt látod, hogy valami nagyon nincsen rendben.

Fiatal vagy a lelkedben, de mást látsz a tükörben.

A tükröd azt mutatja, ami van letűnőben,

de te tudod hogy dúdolsz még a tavaszi szellőben.

Nem érted miért furcsa ez másnak,

olyanoknak, akik mintha már nem is lábakon állnának.

Miért nem értik hogy te szárnyalsz még az ábrándjaid szárnyán,

és nem kéred hogy értsék, furcsaságod látván.

Nem is érdekel hogy miket mond az, aki ezt ésszel fel nem éri,

mert az időt úgy hiszi, bottal kell egy idő után lépni.

Azt hiszi, hogy te még valami fiatalra vágynál,

pedig ha felkelsz, már neked is kapaszkodni kell az ágynál.

 Léria Dipán