Egy idő után... mindig minden a helyére kerül.
Léria Dipán
Tavasz
Álmodozva jár erre a tavasz, a virágok képében,
széthinti szirmait minden lépésében.
Játszik… mintha csak egy furcsa álom lenne,
mégis a világ kincse mind, mind benne lenne.
Talán nem is értjük, talán csak érezzük,
mégis kitárul szépségét látva mindig a lelkünk.
Lengeti mámorát a tavasz, lengeti lombját a szellő,
ide vonzza mind azt, ami tündöklő.
Tündöklik a hajnal, vele ébred a madarak dala,
mintha ez lenne az életnek, minden évben a diadala.
Mintha minden ami ősszel meghalt, most nagy lélegzetet venne,
és ami nem volt idevaló, az szemlesütve távolabb menetelne.
Léria Dipán
