A legnagyobb tűz is kialszik, ha nem táplálják.
Léria Dipán
Hold ring
Hold ring a víz felett…
ringatja a szél, ringatja a képzelet.
Álmodik az éjjel, sötét köntösében,
Vándorol csendben, búja lett a botja,
az élet a vállát, egyre lejjebb nyomja.
Tovatűnt a régi nyár, eltűnt a régi séta,
magány lett nyomában, kíséri mint hitvány céda.
Csak a hold az, ki emlékszik múltjára,
szépséget rajzol, a víznek fodrára.
Olyat, amin ismét látni a régi képet,
amikor még itt volt, és vele együtt lépdelt.
Így gyászol a természet, így gyászol az élet,
amikor sajnálja a múltat, ami semmivé lett.
Léria Dipán
