Az érzelem szárnyakat adhat neked... de repülnöd magadnak kell megtanulnod vele.
Léria Dipán
Bolyongok
Bolyongok a gondolataim között, és néha el-el tévedek.
Pedig nem megyek gyorsan, csak sétálok. Nem sietek.
és hogy szépen nyíljanak, álmaim harmatában fürdetem.
A szellőt felé csak azért engedem, azért mutatom neki,
hogy lássa milyen, amikor a szirmait az élet lengeti.
Én őt éltetem, ő nekem nyílik... milyen fura a képzelet...
mert kinyílik minden nap, még mielőtt kinyitom a szememet.
Mikor ébredek, agyamban már ott vagy, ott ragyogsz,
és lehet bármilyen a világ, ameddig te bennem, és én benned ragyogok.
Léria Dipán
