Boldog voltam

Egyszer boldog voltam.

Amikor annak a férfinek a karjaiba omoltam,

aki a mindent jelentette.

Nem ment el az élet mellettem,

hanem megállt egy percre.

Megállt és térdét leeresztette,

meghajolva előttünk.

Milyen különös volt.

Mind a ketten boldogok lettünk…

de a pillanat elment mellettünk,

a fejét lehajtva.

Néha az ember milyen balga!

Lehajtott fejével, most itt topog az élet,

és mind a ketten tudjuk hogy szeretsz,

                                                                      és én is szeretlek téged.                                                                             Léria Dipán