Bele rajzoltalak

Belerajzoltalak az életem könyvébe. Tollal, nem ceruzával.
Biztos voltam benne, hogy nem töröllek ki egy racskával.
Hogy ott maradsz, bármennyire sárgul majd az írka,
nem fog eltűnni belőle egyhamar a tinta.
Talán lesz majd a füzetben még sok fejezet, 
és néha vissza kell lapozni az emlékeket... 
de ez csak szépíti... amit a jövő még el akar hozni. 
Aztán sok év, vagy évtized múlva, 
amikor a gondolataimra is sok-sok hó hullna, 
előveszem a fiókból, és egy percre tán újra erre kóborol a múlt, 
és megsimogat éjjel a jól ismert álom... 
hogy vagy... még mindig... csillogás vagy egy gyönyörű délibábon.
Léria Dipán