Hiába engednéd el... ameddig téged szeret, úgysem lenne boldog mással.
Léria Dipán
Ha eltűnsz
Ha eltűnsz a szívemből, fázik a lelkem,
és mindenem odalesz amire már ráleltem.
Betemeti valamilyen átláthatatlan fátyol...
Ázik bennem az, amihez hozzá sem érhet az eső,
mégis didereg csapzottan, verdes rá az idő...
ha nincs az álom, amit két karod nyújt,
amiben jó megpihenni, ha minden darabokra hullt...
és látni lehet a tekintetedben a szerelemnek fényét.
Ha nincs... az élet elveszíti érvényét...
csak van... és nem láthatjuk a szépségét.
Fázik a lelkem... ha nem öleli a lelked...
ha nem vagy itt bennem, és én nem lehetek benned.
Léria Dipán
