Az az ember magányos, aki nem önként választotta a szabadságot.
Léria Dipán
Te
Először csak egy pillanatig maradtál itt, mielőtt eljött értem az álom,
és valamilyen furcsa érzés suhant át a körülöttem levő világon.
Ringatott… s mint ahogyan a szellő játszik a rózsák szirmain,
Illegette, és ölelése bejárja lassan valóm minden részét,
elém tárva amit még nem tudtam, mi teszi az életet széppé.
Már tudom… nem szépség az, mi kézzel fogható,
az csupán szép látványnak mondható.
Szépség az, ami belül ver tanyát,
ami bearanyozza életed minden napját.
Léria Dipán
