Az élet tengerén mindenki egy vitorlást kormányoz, és nem tudja hogy mikor, melyik irányból változik a szél.
Léria Dipán
Az élet körforgása
és mindenhova magával visz valamit.
Úgy, mint az elfutó fény, ha járja a fák ágait,
mintha elrejtené közöttük tulajdon vágyait.
Elrejti, hogy másnap visszamehessen érte,
és ami megmaradt belőle, az visszakérje.
Talán szeretni is ennyit jelent...
elrejtem benned mindenemet,
hogy holnap újra eljöhessek érte.
és odaadjam azt végre, amit tegnap odaadni féltem.
Odaadom, és amit adsz, elviszem magammal...
lopva csendben, nem diadallal.
Úgy, mint amikor a széphez hozzáérni félnek...
csak szeretnek, és sohasem ítélnek.
Léria Dipán
