Minden múlandó... de a megélt szépséget, valahogy mégis örökre elraktározza az ember.
Léria Dipán
Szent Iván éjjelén
Szent Iván éjjelén valósággá válnak az álmok,
táncol a szenvedély, táncot járnak az ábrándok.
Párt választ magának, megvall aki szeret,
Nap-éj fordulóján párt választottak a lányok...
régi Hun szokás volt... áldás szállott rájuk.
Sok szerelem frigyét, a táltos megáldotta,
sem ember sem Isten szét nem választotta.
Nap kötötte, éj erősítette, nem volt törvény,
ami az éjjelnek áldását semmissé tehette.
Iván napja a naptárban, lassan arrébb került,
az ilyen kötelék is szégyentáblára penderült.
Pedig ha van valaki, akit megvallasz igaz hittel,
nem választja azt szét, sem Isten, sem ember.
Léria Dipán
