Halottak napjára
Üres padon ül a múlt.
Ami volt darabokra hullt,
és már csak a képzelet élteti.
Még kell neki.
Még kell egy gondolat…
jön és megy egy perc alatt,
és vibrál a saját létében.
Most is itt van, a pislákoló fényekben.
Léria Dipán
Anyámnak halottak napján
Halottnak hisznek, akik számára már nem vagy,
akikben eltemetett a reális agy,
és a lélek sem tud elérni.
Kezd a múlt elégni.
Nekem még élsz!
Idehoz a képzelet, ha látom a vonuló felleget,
és megsimogat a fény.
Mindből Te integetsz felém.
Léria Dipán
Öröklét ősvényén
Jelenné éltet a múlt…
akkor is ha minden darabokra hullt,
te ott élsz bennem.
Egyek vagyunk a világegyetemben,
az örökidők földjén.
Mint ahogyan az őseink mondták.
Az öröklét ösvényén.
Léria Dipán
Mi a halál?
A halál nem más,
mint elfelejteni valakit, aki fontos volt.
Nem mindig visz a hátán az ember koporsót,
hogy temetni tudjon.
Eltemet valakit a gondolatai között is az életúton.
Léria Dipán