Halottak napjára

Üres padon ül a múlt.

Ami volt darabokra hullt,

és már csak a képzelet élteti.

Még kell neki.

Még kell egy gondolat…

jön és megy egy perc alatt,

és vibrál a saját létében.

Most is itt van, a pislákoló fényekben.

 Léria Dipán

Anyámnak halottak napján

Halottnak hisznek, akik számára már nem vagy,

akikben eltemetett a reális agy,

és a lélek sem tud elérni.

Kezd a múlt elégni.

Nekem még élsz!

Idehoz a képzelet, ha látom a vonuló felleget,

és megsimogat a fény.

Mindből Te integetsz felém.

Léria Dipán

Öröklét ősvényén

Jelenné éltet a múlt…

akkor is ha minden darabokra hullt,

te ott élsz bennem.

Egyek vagyunk a világegyetemben,

az örökidők földjén.

Mint ahogyan az őseink mondták.

Az öröklét ösvényén.

Léria Dipán

Mi a halál?

A halál nem más,

mint elfelejteni valakit, aki fontos volt.

Nem mindig visz a hátán az ember koporsót,

hogy temetni tudjon.

 Eltemet valakit a gondolatai között is az életúton.

Léria Dipán