Havazik

A szél szimfóniájára táncba kezd egy hópehely lányka,

szikrázó fehér ruhájában belibbenve a furcsa szürke tájba.

Abba tájba, ahol most leginkább csak a varjak járnak,

vége van már régen a szép tavaszi madár szerenádnak.

Ő mégis elindul... tétován... ám a szél egyre szebben játszik,

és a játékában már egyre több hópehely boldog tánca látszik.

Játszanak az erőn, játszanak háztetőn, játszanak a réten,

és játszik egy-kettő nevetve, az emberek fázós üstökében.

Egyre több és több jön, egyre több járja keringve a táncát,

                                       fehérre varázsolva mindent, megszépítik a tél szürke birodalmát.                                         Léria Dipán