Teljesen mindegy hogy egy férfi hogy néz ki. Úgyis olyan, amilyennek a nő fantáziája látja. Léria Dipán Szavaid   Szeretném hallani újra a szavaidat, amiket még mindig visszahoz a gondolat, pedig régen elvitte az idő. Mondják… minden régiből valami új kinő, mégsem tudok hinni…

Halottak napjára   Üres padon ül a múlt. Ami volt darabokra hullt, és már csak a képzelet élteti. Még kell neki. Még kell egy gondolat… jön és megy egy perc alatt, és vibrál a saját létében. Most is itt van, a pislákoló fényekben.  Léria Dipán   Anyámnak halottak napján   Halottnak…

Nem a temető temet, hanem az emlékezet. Léria Dipán Halottak napján Hajts fejet minden halott előtt, mert nem tudod mint küzdött, mielőtt élte sötétségbe dőlt. Talán felelőtlen volt, talán léha, de az is lehet, hogy csak a gondjaitól akart szabadulni néha. Talán nem fogta meg soha senki…

Az ember eltemetgeti magában a múltat, és minél többet eltemet, annál csendesebben éli a jövőt. Léria Dipán Akkor Amikor a kezeimmel már nem érlek el, a lelkemmel foglak átölelni, mely talán sok embernek fura ködfátyolként fog tündökölni, de te tudni fogod hogy ez csupán egy…

A halottat soha nem siratja olyan sokáig az ember mint azt az élőt, aki az övé volt, de elveszítette. Léria Dipán A szó Mi lenne a szó, amit megérthetne a világ? Mit mondanál egy szóval, ha csak ennyit adhatnál? Ha nem maradna utánad csak egyetlen szavad, mi lenne a szó, amibe…

Amire a szüleid tanítanak, arra örrökké emlékezni fogsz. Léria Dipán Elringatva Elringatva... tétován... dalt dúdolna a képzelet. Milyen furcsa... mintha a pont után lenne az ékezet. Lezárni... befejezni egy mondatot... aztán meggondolni, mert valamit még otthagyott. Mennyi…

Nem mindig a búcsú a legfájdalmasabb dolog. A legfájdalmasabb az, az idő, ameddig szenvedsz egy kapcsolatban ezért mert szereted, és nem akarod hogy vége legyen. Léria Dipán Fázik Fázik nagyon az érzelem... ha nem talál viszonzásra Beburkolózna valahol... de sehol sincsen maradása. Kutat…

Tiszteld a másik akaratát... és várd el... hogy ő is tisztelje a tiedet. Léria Dipán Emlékezet Múltak… korok… emlékek. Elvitte őket az idő, ostorozza az emlékezet. S te ki ma úgy érzed nevedet dicsőség faragta, nem tudod hogy fejfád gyászos lesz-e, vagy fény ragyogtatja. Biztos…